Az igazán nagy áttörést a duplapedálos hárfa megszületése hozta el: egy francia hárfakészítő mester, Sebastien Erard 1810-ben szabadalmaztatta a „duplapedálos hárfát” (ennek már három magassága volt!) és azt a „villarendszert”, amely a mai napig megtalálható a koncerthárfákon.
Ez az új felfedezés tette lehetővé, hogy a hárfákon minden hangnemben lehessen játszani: a skála 7 törzshangját fél hanggal fel és lefelé is lehet változtatni – gondoljunk a zongora fekete billentyűire –, ezért Erard mester minden hangot ellátott két ún. villával, amelyek elfordításával egy vagy két félhanggal magasabb hangot is létre lehetett hozni.
A 20. században több próbálkozás is volt a koncerthárfák további tökéletesítésére, de Erard mester találmányát azóta sem sikerült felülmúlni, így a hárfák azóta is az ő villarendszerével és mechanikájával készülnek, a világon mindenhol.